– Gyere Pajti, itt az ideje sétálni egyet – csatolom a pórázt golden retriverem nyakörvére. Pajti örömében felsepri a padlót a farkával. A kapun kilépve

– Nyugalom, fog ez menni! – suttogom a tükörképemnek remegő ajkakkal. – Már nem vagy tizenkét éves! Ezek az emberek szeretnek téged. – Lesimítom a

– Hű, de kemény! – tapogatom szájtátva azt a nagy kék valamit, aminek az előbb nekimentem. – Silvie! Hová igyekszel? – kap el a könyökömnél

– Megjöttem! – rontok be a lakásba. Néma csend fogad. – Mi történt? Sophie jól van? – Kapkodom a levegőt, folyik rólam a víz. –

Jó pár évvel ezelőtt Lorand eldöntötte, hogy kell neki egy ló. Nem vágyott semmi extrára, csak rá lehessen ülni, legyenek meg a fogai, neki ennyi