Már alig várom

A Neonbooks kiadó „Felnőttmesék Tavaszi estékre” novella gyűjteményének „Már alig várom” című novellája.

Részlet:

„Nem bírom levenni a szemem róla. Csak állok itt, és bámulom.

Rövid, szőke hajából a szemébe csöpög a víz, nedves pólója a testére tapad, kiemeli minden apró izmát. A patak vize, amibe az imént zuhant bele, nagyon hideg lehet; a fehér textilen átsejlő két aprócska dudorodás jelzi, mennyire. Napszemüvegem mögé bújok és úgy teszek, mintha a telefonomban olvasott Facebook posztok kötnék le a figyelmemet, de a tekintetem egy percre sem fordítom el róla.

– Mondd, te teljesen megőrültél? – rivall rá legidősebb bátyjára.

– Most mit vagy úgy oda, Alex? Ez csak egy kis víz. Húsvét van – heherészik Péter, és vállával meglöki öccsét, Tamást, amolyan „egyetértesz, nem?“ gesztusként.

– Ez még nem jelenti azt, hogy nyakig el kell áznom!

Dühtől szikrázik a tekintete. Miközben kievickél a patakból megállás nélkül szidja a bátyját, aki szerinte egy barom, egy utolsó seggfej, és ezt még visszakapja. Péter nem veszi őt komolyan. Rengeteget lógok náluk, látom, ahogy reggeltől estig ölik egymást, ez a nap se más, mint a többi.

Alex a szilárd talajra lépve vesz egy mély levegőt, és látszólag lenyugszik. Bárkit becsaphatna, rajtam kívül. Én pontosan tudom, hogy a java még csak most következik.”

Itt tudod megvásárolni: Felnőtt mesék tavaszi estékre

 

/A bejegyzéshez tartozó illusztráció mesterséges intelligencia segítségével készült./

Az már nagyon rég volt

– Mutasd, hadd nézzem! – hajolt az öreg Vili bá a sérült galamb fölé. – Hát, ez bizony eltörött – dörmögött magában, és száraz gallyat vett a kezébe. Szakadt, koszos ruhája lötyögött rajta, pergamenszerű bőrét karcolások és zúzódások borították. A madár fölé hajolva újabb darabot tépett le viseltes ingéből, és

Tovább olvasom »

Akkor holnap

– Gyere Pajti, itt az ideje sétálni egyet – csatolom a pórázt golden retriverem nyakörvére. Pajti örömében felsepri a padlót a farkával. A kapun kilépve felveszem a napszemüvegem, és mosolyogva fordulok arccal a nap felé. A lombokban megbújó madarak hangosan csicseregnek. Vidáman visszafütyülök nekik, ahogy a virágzó fák alatt a

Tovább olvasom »

A pöttyös az igazi

– Nyugalom, fog ez menni! – suttogom a tükörképemnek remegő ajkakkal. – Már nem vagy tizenkét éves! Ezek az emberek szeretnek téged. – Lesimítom a lila ruhát széles csípőmön, és egy kis pirosítóval életet lehelek sápadt arcomra. Nem húzhatom tovább az időt. Nagy levegőt veszek, és kilépek a mosdó ajtaján.

Tovább olvasom »