– Gyere Pajti, itt az ideje sétálni egyet – csatolom a pórázt golden retriverem nyakörvére. Pajti örömében felsepri a padlót a farkával.
A kapun kilépve felveszem a napszemüvegem, és mosolyogva fordulok arccal a nap felé. A lombokban megbújó madarak hangosan csicseregnek. Vidáman visszafütyülök nekik, ahogy a virágzó fák alatt a park felé haladunk. A baleset óta kicsit lassabban haladok, de nem zavar. Nincs nap, hogy ne bóklásznánk legalább egy órát a környéken.
A parkba érve leterítek egy plédet a puha fűbe, ráteszem a hátizsákom, de nem ülök le. Először még ki kell fárasztani a haveromat. A zsebemből teniszlabdát veszek elő, és eldobom. Pajti csaholva ugrik utána, és két pillanattal később már előttem ül.
– Jó kutya! – gügyögöm a fülét vakargatva, majd messzebbre hajítom a nyálas golyót.
Fél órával később a plédre huppanok, és adok egy kis vizet a futástól lihegő kutyának.
– Homokszem került a gépezetbe – mondom neki, és apró kefét veszek elő, hogy kitisztítsam vele a hajlataimat. Egy arra járó kisfiú megáll előttem, és leesett állal bámul. Anyukája ideges mosolyt villant rám, miközben próbálja őt odébb húzni.
– Anya, ez a bácsi simán szerepelhetne a Mortal Kombatban!
– Tyler! – sziszeg a nő elsápadva, mire felnevetek.
– Én is mindig ezt mondom! – Tokjába teszem a kefét és felállok. – Ha tudod, hol kell jelentkezni a játékba, szólj! – Kezet nyújtok az anyának, majd a vagány kiskölyöknek.
– Nick vagyok.
– Angie.
– Tyler. – Meglepően határozott a kézfogása. – Maga nagyon menő! – csillog a fiú szeme, és nem tudja levenni a tekintetét a protézisemről.
– Hogy történt? – suttogja az anyuka.
„Izraelben bombára léptem, és leszakadt a lábam…“ – mondaná a bajtársam.
– Eltalált egy gurkó, még a meccs elején. De nem bánom, mert nem is akartam játszani.
Halvány mosoly bujkál a nő szája sarkában.
– Megsimogathatom a kutyáját? – fordul Tyler az izgatott állat felé.
– Pajtinak hívják, és szerintem nagyon örülne neki. Dobálhatnád egy kicsit a labdát is. Hátha neked sikerül lefárasztani őt.
A gyerek boldogan térdel le, és ujjai az aranyszínű bundába mélyednek. Felkacag, mikor Pajti egy hatalmas puszit ad neki, amitől még a hajából is csöpög a nyál. Nézem, ahogy felkapja a labdát és elszalad vele.
– Imádja a kutyákat – figyeli a nevetgélő fiát Angie.
– A legjobb társ – bólogatok. – Az apja dolgozik? – érdeklődök, majd kérdőn a plédre mutatok.
Angie leül, tekintete felhős.
– Ő nem élte túl a gurkóval való találkozást – öleli át a térdét.
– Részvétem. Büszke lenne a fiára.
– Tudom – suttogja. – Nagyszerű gyerek.
– Anya! Kaphatok egy kutyát? – áll meg előttünk lihegve Tyler.
– Ezt már megbeszéltük. Nem lakásba való!
A fiú szája lebiggyed. Felállunk. Összehajtom a plédet és visszacsatolom a pórázt Pajtira.
– Van itt egy cukrászda a közelben. Csatlakoztok? – nézek Angie-re, aki hálás tekintettel bólint.
– Éljen! – ugrik fel Tyler, és a levegőbe bokszol.
Amikor a fűről a járdára lépek, Tyler mellém szalad, és megfogja a kezem.
– Dzzzz-bumm, dzzzzzz-bumm – utánozza a protézisem hangját, és próbál olyan darabosan lépkedni, mint én. Pajti odaszalad és megszagolja a gyerek lábát. Hangosan felnevetek.
– Nem rossz, haver! Tiszta Ironman vagy!
– Ő a kedvenc Marvel hősöm – szökdécsel. Pajti megnyugszik, és visszatér mellém. – Jó lenne olyan okosnak, meg olyan gazdagnak lenni, és segíteni a katonáknak a háborúban.
– Az lenne a jó, ha nem lenne háború – vág közbe Angie.
– Egyetértek anyukáddal.
Tyler fintorog.
– Fáj ezzel az izével mászkálni? – néz rám, és elkomolyodik. Angie is felém fordul.
– Kicsit. De legalább nem kell aggódnom, hogy büdös a lábam. Azt nem bírják a csajok.
Betolunk fejenként három sütit, miközben kivesézzük az összes Marvel karaktert. Amikor kezd beborulni az ég, a felhőkre nézek, és felállok.
– Ideje mennem. Még a végén berozsdásodok – búcsúzom. Tyler megölel.
Az utca végén járok, amikor futva utolér.
– Nálam maradt a labda!
Lenézek a teniszlabdát nyújtó kezére.
– Hozd el holnap, Pajti örülne neked!
– Akkor holnap! – kiáltja Tyler, és visszaszalad Angie-hez.
/A bejegyzéshez tartozó illusztráció mesterséges intelligencia segítségével készült./
