Akkor holnap

Gyere Pajti, itt az ideje sétálni egyet – csatolom a pórázt golden retriverem nyakörvére. Pajti örömében felsepri a padlót a farkával.
A kapun kilépve felveszem a napszemüvegem, és mosolyogva fordulok arccal a nap felé. A lombokban megbújó madarak hangosan csicseregnek. Vidáman visszafütyülök nekik, ahogy a virágzó fák alatt a park felé haladunk. A baleset óta kicsit lassabban haladok, de nem zavar. Nincs nap, hogy ne bóklásznánk legalább egy órát a környéken.
A parkba érve leterítek egy plédet a puha fűbe, ráteszem a hátizsákom, de nem ülök le. Először még ki kell fárasztani a haveromat. A zsebemből teniszlabdát veszek elő, és eldobom. Pajti csaholva ugrik utána, és két pillanattal később már előttem ül.
Jó kutya! – gügyögöm a fülét vakargatva, majd messzebbre hajítom a nyálas golyót.
Fél órával később a plédre huppanok, és adok egy kis vizet a futástól lihegő kutyának.
Homokszem került a gépezetbe – mondom neki, és apró kefét veszek elő, hogy kitisztítsam vele a hajlataimat. Egy arra járó kisfiú megáll előttem, és leesett állal bámul. Anyukája ideges mosolyt villant rám, miközben próbálja őt odébb húzni.
Anya, ez a bácsi simán szerepelhetne a Mortal Kombatban!
Tyler! – sziszeg a nő elsápadva, mire felnevetek.
Én is mindig ezt mondom! – Tokjába teszem a kefét és felállok. – Ha tudod, hol kell jelentkezni a játékba, szólj! – Kezet nyújtok az anyának, majd a vagány kiskölyöknek.
Nick vagyok.
Angie.
Tyler. – Meglepően határozott a kézfogása. – Maga nagyon menő! – csillog a fiú szeme, és nem tudja levenni a tekintetét a protézisemről.
Hogy történt? – suttogja az anyuka.
Izraelben bombára léptem, és leszakadt a lábam…“ – mondaná a bajtársam.
Eltalált egy gurkó, még a meccs elején. De nem bánom, mert nem is akartam játszani.
Halvány mosoly bujkál a nő szája sarkában.
Megsimogathatom a kutyáját? – fordul Tyler az izgatott állat felé.
Pajtinak hívják, és szerintem nagyon örülne neki. Dobálhatnád egy kicsit a labdát is. Hátha neked sikerül lefárasztani őt.
A gyerek boldogan térdel le, és ujjai az aranyszínű bundába mélyednek. Felkacag, mikor Pajti egy hatalmas puszit ad neki, amitől még a hajából is csöpög a nyál. Nézem, ahogy felkapja a labdát és elszalad vele.
Imádja a kutyákat – figyeli a nevetgélő fiát Angie.
A legjobb társ – bólogatok. – Az apja dolgozik? – érdeklődök, majd kérdőn a plédre mutatok.
Angie leül, tekintete felhős.
Ő nem élte túl a gurkóval való találkozást – öleli át a térdét.
Részvétem. Büszke lenne a fiára.
Tudom – suttogja. – Nagyszerű gyerek.
Anya! Kaphatok egy kutyát? – áll meg előttünk lihegve Tyler.
Ezt már megbeszéltük. Nem lakásba való!
A fiú szája lebiggyed. Felállunk. Összehajtom a plédet és visszacsatolom a pórázt Pajtira.
Van itt egy cukrászda a közelben. Csatlakoztok? – nézek Angie-re, aki hálás tekintettel bólint.
Éljen! – ugrik fel Tyler, és a levegőbe bokszol.
Amikor a fűről a járdára lépek, Tyler mellém szalad, és megfogja a kezem.
Dzzzz-bumm, dzzzzzz-bumm – utánozza a protézisem hangját, és próbál olyan darabosan lépkedni, mint én. Pajti odaszalad és megszagolja a gyerek lábát. Hangosan felnevetek.
Nem rossz, haver! Tiszta Ironman vagy!
Ő a kedvenc Marvel hősöm – szökdécsel. Pajti megnyugszik, és visszatér mellém. – Jó lenne olyan okosnak, meg olyan gazdagnak lenni, és segíteni a katonáknak a háborúban.
Az lenne a jó, ha nem lenne háború – vág közbe Angie.
Egyetértek anyukáddal.
Tyler fintorog.
Fáj ezzel az izével mászkálni? – néz rám, és elkomolyodik. Angie is felém fordul.
Kicsit. De legalább nem kell aggódnom, hogy büdös a lábam. Azt nem bírják a csajok.
Betolunk fejenként három sütit, miközben kivesézzük az összes Marvel karaktert. Amikor kezd beborulni az ég, a felhőkre nézek, és felállok.
Ideje mennem. Még a végén berozsdásodok – búcsúzom. Tyler megölel.
Az utca végén járok, amikor futva utolér.
Nálam maradt a labda!
Lenézek a teniszlabdát nyújtó kezére.
Hozd el holnap, Pajti örülne neked!
Akkor holnap! – kiáltja Tyler, és visszaszalad Angie-hez.

/A bejegyzéshez tartozó illusztráció mesterséges intelligencia segítségével készült./

Oldd meg!

De gyönyörű kislány! Apuka hogy félti! Megy utána, el ne cseréljék! Mennyi boldogság és nevetés vár rátok! Némi kihívás is, de te ügyes vagy. Nincs más dolgod, csak kövesd az ösztöneidet és soha ne ess kétségbe! Bármi jön, te megoldod. Egy Anya mindent megold! Emlékszel, amikor terhes voltál? Ott kezdődött

Tovább olvasom »

Ha én apa lennék

Az Irodalmi Rádió kiadásában megjelent „Szeretettel édesapámnak” című novella gyűjtemény „Ha én apa lennék” című novellája. Részlet: „Az ajkamat rágva ülnék a szülőszobában, és egy felsőbb hatalomhoz imádkoznék, hogy mindenki épen és egészségesen élje át és élje túl a szülés csodáját. Utálnám, hogy nem vehetem el a fájdalmát, segíthetek rajta,

Tovább olvasom »

Milyen érzés?

Apa, szerinted jó ötlet volt lelépni és megcsalni a párod, amikor már a gyermekedet hordta a szíve alatt? Jó érzés volt megtenni?Mit éreztél, amikor visszatértél, és Ő mindent megbocsátott? Jóvá akartad tenni? Vagy tudtad, hogy ez nem az utolsó alkalom volt? Milyen érzés volt, amikor az oltár elé álltál tizennyolc

Tovább olvasom »