Susan új kalandja

A Neonbooks kiadó „Felnőttmesék nyári estékre” című novella gyűjteményének „Susan új kalandja” című novellája.

Részlet:

„A pasas ott állt a folyosón, és jobbra-balra tekintgetett, majd huncut tekintettel egyenesen a kukucskálóba nézett, mintha beláthatna rajta.

Mielőtt újra csengethetett volna, Susan egy túlságosan erős, hirtelen rántással nagyra tárta az ajtót, és szexinek szánt mozdulattal nekidőlt az oldalának, mielőtt hanyatt esne a lendülettől.

– Segíthetek? – búgta a normálisnál mélyebb hangon, és elégedetten konstatálta a férfi döbbenetét.

A futár szó szerint teljesen lefagyott. A rágózást abbahagyta; leesett állal, kikerekedett szemmel nézett végig Susan halvány rózsaszín selyem kombinéba bújtatott testén. Egy elismerő morgást hallatott, majd vörös fejjel előredőlt, és köhögni kezdett. A pizzás dobozokat gyorsan a földre tette; a combján megtámaszkodva próbált levegőhöz jutni.

– Úristen, jól vagy? – ugrott oda Susan, és veregetni kezdte a hátát.

– Igen, csak félrenyeltem a rágómat – nevetett a futár könnyes szemekkel, és vett egy remegő, mély lélegzetet.”

Itt tudod megvásárolni: Felnőtt mesék nyári estékre 

 

/A bejegyzéshez tartozó illusztráció mesterséges intelligencia segítségével készült./

Az már nagyon rég volt

– Mutasd, hadd nézzem! – hajolt az öreg Vili bá a sérült galamb fölé. – Hát, ez bizony eltörött – dörmögött magában, és száraz gallyat vett a kezébe. Szakadt, koszos ruhája lötyögött rajta, pergamenszerű bőrét karcolások és zúzódások borították. A madár fölé hajolva újabb darabot tépett le viseltes ingéből, és

Tovább olvasom »

Akkor holnap

– Gyere Pajti, itt az ideje sétálni egyet – csatolom a pórázt golden retriverem nyakörvére. Pajti örömében felsepri a padlót a farkával. A kapun kilépve felveszem a napszemüvegem, és mosolyogva fordulok arccal a nap felé. A lombokban megbújó madarak hangosan csicseregnek. Vidáman visszafütyülök nekik, ahogy a virágzó fák alatt a

Tovább olvasom »

A pöttyös az igazi

– Nyugalom, fog ez menni! – suttogom a tükörképemnek remegő ajkakkal. – Már nem vagy tizenkét éves! Ezek az emberek szeretnek téged. – Lesimítom a lila ruhát széles csípőmön, és egy kis pirosítóval életet lehelek sápadt arcomra. Nem húzhatom tovább az időt. Nagy levegőt veszek, és kilépek a mosdó ajtaján.

Tovább olvasom »