Az elveszett piros cipellő

A Helma kiadó gondozásában megjelent antológiában Az elveszett piros cipellő című chick lit novella.

Este a forró zuhany alatt állok, és arról álmodozom, hogy olyan fekete vagy piros körömcipőbe kényszerítem a főnököt, amilyet nekünk kell folyton viselnünk, és neki kell felszolgálnia a garnélát az ingyenélőknek. Pasik… morgok, és kimászom a kádból.

Nézem magam a tükörben. Nyúzott az arcom, meggyötört a tekintetem. Megpróbálkozom egy mosollyal. Sokkal jobb… Megfolyt a fekete szemfestékem, így most Stephen King gyilkos bohóca néz vissza rám, épp csak a piros lufi hiányzik a kezemből.

Gyere velünk játszani! – vicsorgok a tükörbe, és kigúvasztom a szemem.

Drágám! Hogy állsz? Mindjárt itt vannak!

Kiszakad belőlem egy sóhaj.

Már csak órák kérdése! – kiáltom vissza Dave-nek, mire felnevet.

Gyorsan megszárítom barna loboncom, és felkapok egy melegítőt. Ma társasjáték-est van a barátokkal. Általában alig várom ezt a napot, de most legszívesebben kifutnék a világból. A szívem dobol, az izmaim megfeszülnek. Le kell higgadnom.”

Itt tudod megvásárolni: Újratervezve! Lehet egy kanyaral több?

/A bejegyzéshez tartozó illusztráció mesterséges intelligencia segítségével készült./

Az már nagyon rég volt

– Mutasd, hadd nézzem! – hajolt az öreg Vili bá a sérült galamb fölé. – Hát, ez bizony eltörött – dörmögött magában, és száraz gallyat vett a kezébe. Szakadt, koszos ruhája lötyögött rajta, pergamenszerű bőrét karcolások és zúzódások borították. A madár fölé hajolva újabb darabot tépett le viseltes ingéből, és

Tovább olvasom »

Akkor holnap

– Gyere Pajti, itt az ideje sétálni egyet – csatolom a pórázt golden retriverem nyakörvére. Pajti örömében felsepri a padlót a farkával. A kapun kilépve felveszem a napszemüvegem, és mosolyogva fordulok arccal a nap felé. A lombokban megbújó madarak hangosan csicseregnek. Vidáman visszafütyülök nekik, ahogy a virágzó fák alatt a

Tovább olvasom »

A pöttyös az igazi

– Nyugalom, fog ez menni! – suttogom a tükörképemnek remegő ajkakkal. – Már nem vagy tizenkét éves! Ezek az emberek szeretnek téged. – Lesimítom a lila ruhát széles csípőmön, és egy kis pirosítóval életet lehelek sápadt arcomra. Nem húzhatom tovább az időt. Nagy levegőt veszek, és kilépek a mosdó ajtaján.

Tovább olvasom »